Ertsey CsabaAz időskor egyik jelensége a gyakori feledékenység, ami súlyosabb megnyilvánulásában akár demencia is lehet. A témában Dr. Ertsey Csaba PhD neurológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem - Általános Orvostudományi Kar Neurológiai Klinikájának egyetemi docense segít eligazodni.
- Ahhoz, hogy megértsük magát a jelenséget, először azt kell megértenünk, hogy mi a memória?

- Szorosabb értelemben memória alatt az emlékezőképességet értjük. Ugyanakkor az időskorban nem csak az emlékezőképesség változhat, hanem a szellemi teljesítőképesség számos más területe is, melyeket összességükben kognitív – a gondolkodáson alapuló – funkcióknak hívunk. E funkciók közé tartozik a figyelem, a koncentrálóképesség, az érzékelés, az emlékezeti és gondolkodási funkciók, ill. a végrehajtó funkciók, amelyek együttesen tesznek képessé bennünket arra, hogy a világból jövő információkat felfogjuk, megértsük, értelmezzük, korábbi tapasztalatainkkal egybevetve reagáljunk rájuk, és ha kell, megjegyezzük, később felidézzük őket. A kognitív funkciókhoz tartozó memória tehát egyrészről a friss információk megjegyzésében, másrészt a korábbi ismeretek előhívásában, és a jelen információkkal való összevetésében segít, illetve az új információk azonosítását és tárolását végzi. A memória idősebb korban némileg átalakul: a memóriában korábban tárolt és gyakran használt információk előhívása és ezzel kapcsolatos új elemek megtanulása könnyebb, míg más jellegű információk feldolgozása és megjegyzése nehezebbé válik.
- Mit értünk rövid és hosszú távú memória alatt, mi segít agyunkban megkülönböztetni, hogy mely információknak „hol van a helyük”?
- Mások azok az agyterületek, melyek ezeket feldolgozzák. Erre van kiváló hasonlatom. A televízióban hosszú éveken át ment a Vészhelyzet című orvosi sorozat, melyben a jelenetek többsége egy éppen kórházba szállított beteggel kezdődött, akinél az ügyeletes orvos másodpercek leforgása alatt mérte fel a beszállítás indokát, a sérült életjeleit, azt, hogy van e bármilyen allergiája, betegsége, tünete, milyen a vérnyomása, pulzusa, EKG-ja, stb. Ezeket mérgelve döntött a beavatkozásokról, majd magára hagyta és fogadta a következő érkező sérültet. Ezzel példázható a rövidtávú memória. Később, ha ugyanez az orvos ismét megvizsgálja a beteget, nem fog minden apró részletre emlékezni, de a lényeges információkra igen: tudni fogja, hogy az illető milyen indokkal került a kórházba, mik voltak a főbb vizsgálati leletek, és milyen kezelést, beavatkozást kért részére. Ez a sok „bejövő” információból megmaradó, általában lényeges tudást tartalmazó rész fogható fel a hosszú távú memória példájaként.
- Feltételezhető, hogy idősebb korban a szellemi frissesség csökkenésének van egy egészséges határa, amikor a feledékenység még nem kóros. Mi ez az állapot?
- A gyakorlatban a memóriazavar 3 típusát különböztetjük meg:
1. A normálisnak tekinthető időskori memóriavesztés
2. Az enyhe kognitív zavar
3. A demencia
A memóriazavar (ill. tágabb értelemben a gondolkodáson alapuló funkciók zavara) minden esetben arra vonatkozik, hogy egy korábban megszerzett képesség nem megfelelően működik. Ennek mértéke és bekövetkeztének ideje egyénenként változó. Élethelyzettől és szociokulturális háttértől is függ, hogy kinél, és hány éves korban észlelhető memóriazavar. Fontos szerepet játszhatnak életmódbeli különbségek is, illetve az is, hogy az ember mennyire „tornáztatja” az agyát. Volt egy kedves betegem, aki 80 éves kor felett járt és azzal keresett meg, hogy több nyelven beszél folyékonyan, de egy új nyelv elsajátítása, már lassabb folyamat, mint korábban – ami messze nem meríti ki a betegség fogalmát. Tehát nem törvényszerű, hogy az öregedéssel párhuzamosan jelentős memória-problémák lépjenek fel.
A kognitív zavar akkor tekinthető valós panasznak, ha az feltűnik az egyén számára, vagy az érintett környezete számára.
A demencia pedig a már súlyos kategóriába tartozik, ilyen esetben a beteg mindennapi életvitelét befolyásolja és akadályozza a probléma.
- Mik a kiváltó okai, az előidéző tényezői ezeknek a zavaroknak?
- A normális és természetes folyamat részeként idős korban az agyi idegsejtek pusztulnak, sejtvesztés tapasztalható. Ennek nyomait egészséges időseken végzett koponya MRI vizsgálatok is jól mutatják.
Enyhe kognitív zavar vagy demencia esetében már valamilyen betegséget kell keresni. Lehet szó pajzsmirigy betegségről, vitaminhiányról (B12, folsav), sőt akár nem szervi betegségek is állhatnak a háttérben, mint az időskori depresszió. Utóbbi esetében a hangulatzavar és a motivációvesztés miatt külső szemlélő számára lassabbnak és érdektelennek tűnhet a személy – ezt pszeudo-demenciának nevezik.
A demenciát a legtöbb esetben az agy valamilyen betegsége okozza.
A leggyakoribb demencia-típus a neurodegeneratív kórképek közé tartozó Alzheimer-kór. Bár az Alzheimer-kór kialakulásáról egyre többet tudunk, e pillanatban nincs olyan kezelési mód, mely gyógyítását lehetővé tenné.
A második leggyakoribb demencia-típus az ún. vascularis (agyi érbetegség miatt kialakuló) demencia. Több kisebb ér egymást követő elzáródása hónapok, évek alatt károsítja az agyat. Minél több az ilyen apróbb érelzáródás és ezáltal minél kiterjedtebb az érintett terület, annál súlyosabb és gyakoribb kognitív funkciózavar jöhet létre. Ezért is kiemelt fontosságú már a középkorú népességben is a szív-, és érrendszeri kockázati tényezők szűrése, az ismert betegségek gondozása, és az egészségtudatos életmód propagálása. Itt kell megemlíteni az alkoholizmust is, mely – számos egyéb negatív következménye mellett – szellemi leépülést és számos más idegrendszeri betegséget is okozhat.
- Milyen korai enyhébb és későbbi súlyosabb tünetekkel szembesülnek az érintettek?
- Nehezíti a felismerést, hogy a nyugdíjba vonulást követően az életvitel egy bizonyos mértékig beszűkül, nincs olyan aktivitás, ami során feltűnhetnének a memória vagy gondolkodás nehézségei, és az esetleg észlelt kisebb jeleket sokan a normál öregedés jeleként fogják fel, azért is, mert az enyhébb demencia az évek óta rutinszerűen végzett tevékenységeket (bevásárlás, főzés, mosás, stb.) nem, vagy csak kevéssé zavarja.
A demencia miatt kezeltek tünetei nyilvánvalóan a demenciát okozó alapbetegségtől függenek. A vascularis demenciában szenvedők állapota lépcsőzetesen romlik.
Ezzel szemben a degeneratív demenciák (mint pl. az Alzheimer-kór) kialakulása kevésbé feltűnő.
Egy gondolat erejéig szeretnék kitérni arra, hogy a memóriazavarok megjelenésére nem feltétlenül idős korban számíthatunk. Tapasztalataink szerint már a 40-es éveikben járó személyek is felfigyelnek arra, ha a szellemi teljesítőképességük, a koncentrációjuk nem olyan, mint korábban. Ilyenkor természetesen elsősorban nem feltétlenül Alzheimer-kórra, vagy más demenciára kell gondolni: lehet, hogy a túlhajtottság vagy a figyelem zavara felelős a panaszokért. Ilyen esetekben is mindenképpen javasolt a neurológiai kivizsgálás.
- Mikor diagnosztizálja a szakorvos betegségként a feledékenységet? Milyen biológiai, élettani hatás eredménye a memóriazavar? Hogyan diagnosztizálható?
- Első lépés a kórelőzmények feltérképezése. Van-e bármilyen korábbi vagy jelenleg is fennálló betegség (cukorbetegség, magas koleszterin, magas vérnyomás) vagy káros szenvedély (dohányzás, alkohol-, illetve szerhasználat), illetve vitaminhiány (felszívódást akadályozó tényezők), ami a figyelem-, memóriazavar hátterében állhat.
Ezt követi egy teljes neurológiai vizsgálat, aminek része néhány olyan tipikus szűrővizsgálat, mint a Mini mentál teszt (egy gyorsan elvégezhető kognitív teszt, amit főként a demenciák azonosítására és súlyossági fokuknak megítélésére használnak) vagy az órarajzolási teszt, amely más kognitív funkciókat vizsgál.
Ha ezek alapján idegrendszeri betegség gyanítható, úgy további vizsgálatokra van szükség. Ide tartoznak különböző laborvizsgálatok, emellett lényeges lehet koponya MRI vizsgálatot is végeztetni. A kórelőzmény és egyéb betegségek függvényében egyéb eszközös vizsgálatok (EEG, nyaki doppler, stb.) is szóba jöhetnek.
- Mi befolyásolhatja az idős ember jövőbeni kilátásait az időskor hátralevő éveiben?
- Idősebb korban a nem szervi eredetű memória problémák rendkívül lassú folyamatként önmagában nem befolyásolják jelentősen az érintettek mindennapjait, akár magas kor elérése esetében sem.
A korábbiakban részletezett betegségek fennállása esetén már egy gyorsabb folyamatról beszélhetünk. Neurodegeneratív problémákkal küzdő betegeknél, ha nem is napról napra vesz észre az érintett vagy környezete változást, de hónapról hónapra, vagy évről évre már jelentős romlás következhet be, mind a memória, mind az önellátás terén. Demencia esetén a beteg megfeledkezik róla, hogy miért is indult el boltba, vagy otthon hagyta a bevásárló listát, de az sem ritka, hogy valaki világéletében szerette a paprikás krumplit és évtizedeken át havonta többször elkészítette, de most mégsem jut eszébe, hogy hogyan is kellene megfőzni. Végső esetben pedig már a személyes higiéniára sem képes figyelmet fordítani az egyén.
Vascularis memóriazavar esetén egyéb más kísérő tünetek is megjelennek, mint a végtaggyengeség, afázia (beszédzavar), széklet-, vizelettartási probléma.
- Milyen formában és sikerességgel kezelhető a memóriazavar? Beszélhetünk gyógyulásról vagy inkább a folyamat lassítása, megállítása a cél?
- Ismét csak a kiváltó ok határozza meg a javulás vagy gyógyulás esélyeit. Ha a szellemi teljesítmény csökkenést nem maradandó idegrendszeri károsodást okozó betegség váltja ki, hanem pl. vitaminhiány, pajzsmirigybetegség, vagy kezelhető idegrendszeri betegség (mint egyes daganatok, vagy az agyvíz keringésének zavarai), úgy a pontos diagnózist követően, hatékonyan tudunk kezelni.
Másodlagos prevencióként az agyi érbetegségek esetében a már fennálló érelzáródásokat nem tudjuk visszafordítani, de sokat tehetünk annak érdekében, hogy továbbiak ne, vagy csak minimális eséllyel alakulhassanak ki. A fennálló betegségek függvényében a magas vérnyomást, magas vércukor-, ill. koleszterinszintet gyógyszeres kezeléssel, illetve diétával próbáljuk ellensúlyozni.
A degeneratív kórképekben, elsősorban az Alzheimer-kór esetében vannak gyógyszerek (kolinészteráz-gátlók, memantine) melyek képesek lehetnek stabilizálni az állapotot, de vissza nem fordítják a betegséget.
Napjainkban gyakran emlegetik az E-vitamint (annak is az alpha tokoferol részét) és a különböző antioxidánsokat (polifenolok, flavonoidok). mint a memóriazavarok enyhítésére alkalmas vegyületeket.
- Örök érvényű kérdés: prevenció. Elkerülhetjük az időskori memóriazavarokat?
- Szeretném hangsúlyozni, hogy a memóriazavar mielőbb történő felismerése a prevenció legfontosabb eleme. A nyugdíjkorhatár elérése, vagy bármely más életkor betöltése nem okoz hirtelen elbutulást. Bármely életkorban következik be jelentős szellemi teljesítőképesség romlás, mindenképp szükséges a mielőbbi neurológiai kivizsgálás.
A memóriazavarok többsége nem genetikailag öröklött. Kutatások megfigyelték, hogy azon személyek, akik törekszenek idősebb korban a szellemileg aktív életmódra azoknál kisebb az esélye a memória panaszok megjelenésére. Fontos szerepe van az egészséges táplálkozásnak, az elegendő alvásnak és a megfelelő testmozgás biztosításának. Szintén segíthetnek vény nélkül kapható szerek, az antioxidánsok, a páfrányfenyő és ezek extraktumai.
Alapvető a fent már többször említett betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint) gondos kezelése, az életmód kockázati tényezők (elhízás, dohányzás, alkoholizmus) minimalizálása.

 

Tisztelt Főorvos Úr! Köszönjük az interjút.

További információk Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika

Patikánk története

 a laborban 20110318 1820272059

Kereshető gyógyszerinformáció

OGYEI logo hiv

Elérhetőségeink